Kedvcsinálónak azt szeretném elmesélni, milyennek látom én a Tisza-tavat:
Ha megkérdezed tőlem, milyen a Tisza-tó, azt mondom gyönyörű, vadregényes, hangulatos, romantikus... De mindez aligha mutatja meg, milyen igazán, mert hiába járom évtizedek óta, nem tudom hűen elmondani. Azért sem, mert igazi élő rendszer és folyton változik, és azért sem, mert minden évszakban más... és azért sem, mert igazából elmondhatatlan, elmesélhetetlen...
Hogyan lehet elmondani, ahogy az első kérész felúszik a folyó felszínére és mohó halak ugrásaitól kísérve repül el... azután jön a következő, majd még tíz, száz, ezer...
Hirtelen bújnak ki a vízből, apró szárnyuk hangtalan verdesése szinte zsongássá hangosodik, hisz már millióan repülnek körülötted. Az élet olyan csodája ez, amit látni kell, és ami évről évre megunhatatlan.
Hogyan lehet elmondani, amikor az erősödő szél megforgatja a nyárfák leveleit, azok ezüstösen megcsillannak a félig felhők mögé szorult nap utolsó sugaraiban, és mindenki tudja, hogy jön a vihar. A vihar, amely legalább annyira gyönyörű, amilyen félelmetes. És amely után újra kisüt a nap, és vízfelszínről felszálló pára szoknyába burkolja a túlpart fáit, de a korona tetején már ott csillan a napfény a millió vízcseppen...
Hogyan lehet elmondani, amikor ülsz a nádban, a zsákmányra váró vadász belső remegésével figyeled, ahogy közelít a ponty az etetés felé. A nád mozgása még azt is elárulja, hogy nem kis hal szedegeti a beszórt kukoricát. Azután megbillen az úszó, majd kiemelkedik a vízből...
Hogyan lehet elmondani, azt a szín-kavalkádot, amiben az őszi Tisza partjának fái, bokrai tündökölnek a reggeli párát épp áttörő nap fényében. A vadszőlő pirossal, a fűz sárgával fest. Ha festményen látnád, giccsesnek mondanád, de itt gyönyörű, és olyan hangulata van, amely feledteti veled, hogy jön az ősz, a tél, és a természet megpihen...
Hogyan lehet elmondani, ahogy az első hópelyhek belehullnak a vízbe, és meghűtve annak felszínét, megindul a jég pillézése, hogy másnap reggelre kemény páncél borítsa a vizet és fehér lepel a partot...
Hogyan lehet elmondani, amikor a bakcsó guggolva lesi a partszélben ívó küszöket, amikor a kiskacsáit vezető réce előbújik a nádasból, amikor termetes harcsa fordul a csónak előtt...
Hogyan lehet elmondani, amikor a csuka hatalmasat szaltózik fárasztás közben a horgon...
Hogyan lehet elmondani, hogyan búg a bölömbika, hogyan suhog a nádas, hogyan loccsan a víz, hogyan rikoltoznak a vonuló darvak...
Hogyan lehet elmondani, a nyíló virágok illatát, a langyos nyári eső szagát..
Nem tudom elmondani, mert soha nem lesz olyan, mintha eljönnél és látnád, hallanád..
Nem tudom elmondani, inkább megmutatnám..
.De ehhez Neked kell eljönnöd, hogy lásd, halld és érezd a természet azon csodáját, amely nekünk az otthonunk, és amelyet Tisza-tónak hívnak...
És nem elég egyszer eljönnöd, ide vissza kell járni, hogy minden évszakot láss, hogy mindent megcsodálj, hogy mindent megismerj...
De hidd el, nem lesz nehéz vissza-visszatérni, mert a szíved visszahúz majd hozzánk.